Számomra egyértelműen jó hír, hogy ez a párt (FPÖ), ez a szélsőjobboldali-populista, idegengyűlölő párt, amely a saját szavazóbázisának növelése érdekében most éppen a pandémiát használja fel a kampányának mocskos hátterére, magát lavírozza oda, ahova elődei, a nácik is valók.
A történelem pöcegödrébe.

“Valami pozitívum is kijött az egész pandémia-politizálásból: Végre mindenki számára láthatóvá vált az, mi is valójában az FPÖ: egy szélsőjobboldali populista csoportosulás, amely a közeljövőben nem fog újra bekerülni egy szövetségi kormányba se.”

Be kell vallanom, hogy félelmeim voltak velük kapcsolatban, hiszen még a valamikori hazám (szülőországom,…most hazátlan vagyok magyar útlevéllel) klasszikus, és tömegszerű tagjai is, azok, akik ostobaságukkal azzá tették Magyarországot, ami most, kivonultak csápolni a helyi náciknak.

Ezek az emberek, akik (…és mindattól, amit képviselnek, és ami képviselettel Magyarországot egy mentális és erkölcsi mocsárrá rohasztották) itt ugyanazt teszik, mint a hazájukban. Ahonnan pont ezek miatt a hatások miatt menekültek el(!).
Bedőlnek a populista lózungoknak. De miért? Mert ezt legalább megértik.

Úgy a magyarok is. Valójában azt éli meg, amit valaha otthon, csak több pénzért, és még súlyosabb korlátokkal. A leggtöbbjének hosszú évek alatt nem sikerült beilleszkedniük, a túlnyomó része még a hétköznapi kommunikációval is küzd. Gyökértelenek itt, idegenek, és idegen mindenki és minden más. Beszűkült a baráti kör, beszűkült a világ, nem pedig kinyílt.
Kell nekik a kapaszkodó, egy kis konc, amire rácuppanva úgy érzik, hogy némi “valamihez-tartozás”-ban van részük. Ez egy érzelmi-tehéncsöcs.
Erre csap rá a populista politika.

Az FPÖ bázis szavazóemberei (és most a velük csápoló magyarok) önkéntes áldozatai azoknak az egyszerű üzeneteknek. A jól kiszámított politikai-marketing modulokkal operáló politikusok által koncként közébük dobott, direkt az “plebs” képességeivel rendelkező felvevő rétegnek szánnak (előre megírt Copy-Paste marketing ez, nem más, mint a hülyék eledele).

Eledele a lumpennek. A csőcseléknek. Annak a masszának, amely Marx megfogalmazásában ugyanaz, mint a nácik számításaiban.
Akikről az egyik legvilágosabb megfogalmazás Winston Churchill angol politikustól származik: “A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” (“The strongest argument against democracy is a five minute discussion with the average voter.”).
Mert ne legyünk álszentek. Valójában mindenki tudja, hogy az átlagos szavazó az egyszerűen túl hülye ahhoz, hogy más emberek sorsárol dönthessen. De joga van hozzá. A demokrácia szabályai szerint pedig mindenki más áldozata az ő szűklátókörűségüknek.

Az FPÖ nemcsak Sebastian Kurz idején vett részt a kormányban, hanem Bruno Kreisky alatt is volt egy rövid ideig “kék” kormány. A kettő között pedig mindig ott volt a kísértés a nagy pártok, az ÖVP és az SPÖ számára, hogy megpróbálkozzanak a harmadik táborral, amely a liberális középosztály egy részét is képviselte.

De ennek remélhetőleg vége.
Amióta Herbert Kickl – ez a zs-kategóriás Joseph Goebbels imitátor -, a párt vezetője, egyetlen demokratikus párt sem engedheti meg magának, hogy akár csak gondoljon arra, hogy ezt az embert alkancellárrá tegye, vagy egy napon vele és pártjával együtt alakítson kormányt.

“Páriák pártja:
Az FPÖ ma Ausztriában az, ami az AfD Németországban: egy páriapárt. Egy piszkos gyerek, akivel senki sem akar játszani. A múltban a Szabadságpárt sok mindent bevetett – a külföldiek elleni agitációt, az újra és újra előforduló náci csúsztatásokat is.”

De az oltás elleni nyílt uszítás és a Corona veszélyének tartós tagadása túl messzire megy.
Nem, nem azért, mert az embereknek ne lenne joga vélemény formálni, és a véleményüknek hangot adni, hanem azért, mert csak a legostobábbak nem veszik észre, hogy ezek a Demók egyszerűen egy szőlsőjobboldali-populita párt (FPÖ) kampány stratégiájának aljas moduljai. Nem veszik észre, de a szavakat megértik (nem magyarázzák, megértik).

“A párttitkárságokon belüli hangulatnál szembetűnőbb és valószínűleg fontosabb a közvélemény változása. Herbert Kicklnek a hűséges rajongókon kívül már nincsenek olyan barátai, akiknek súlya van a nyilvánosság előtt.” (De. A semmiből semmit nem értő klasszikus magyar szavazó, aki pont ezek elől, vagy ezek hatásai miatt menekült el a hazájából).

“Igen, ő és támogatói még mindig jelentős tömegeket tudnak az utcára vinni, de a média reakciója minderre egyértelmű. Hiába keressük a tapsot a Bécsi Ringen zsidó csillaggal a kabátjukon felvonuló embereknek, még a bulvármédiában is.”

-hajekcsaba-

(Magyarok! Ez nem düh, hanem szánalom. És a saját, meg a következő itt élő generáció féltése. Mert az FPÖ csak addig lovagol a pandémián, amíg ez a menő. Aztán jövünk újra mi, magyarok. Leszünk még szar szemét népség, és köpködnek majd minket megint a határon.)

(A cikk gondolat-forrása, és az idézetek alapja: Barbara Coudenhove-Kalergi)